Ha most venne cégautót: a turbómotor már nem jelenti a jövőt

Mi történt a motorok méretével?

Ha ma valaki szétnéz a benzines autók piacán, láthatja, hogy a kategóriájában nagynak számító modellek, például a Ford Mondeo, vagy a Skoda Roomster mindössze 1,0-ás illetve 1,2-es is motorral elérhetők.

A kis lökettérfogatú motorok sokakban ébresztenek kétségeket, az utóbbi néhány évben a kisméretű, turbós motorok mégis a virágkorukat élték.

Egészen mostanáig.

A downsizing kora a végéhez közelít

Aki eddig nem hallott a downsizing korszakról, annak lehet, hogy már nem is nagyon kell foglalkoznia vele, ugyanis az utóbbi hónapokban röppent föl a hír, hogy több autógyártó is leáll a kisebb lökettérfogatú motorok gyártásával.

A Volkswagen már jelentette, hogy nem fognak 1,6 liternél kisebb dízelmotorokat piacra dobni, és ezt a trendet a többi nagy név, köztük a General Motors, a Renault és a Toyota is képviseli.

Az 1,2-esnél kisebb turbós benzinmotorok ideje is lejárt már ezek szerint, de mielőtt még megvizsgálnánk az okát, vegyük át, hogy miért élte fénykorát eddig egyáltalán?

A turbómotorok régen

Forrás: carsguide.com.au

A gyártók eredetileg az átlagfogyasztás és a károsanyag kibocsátás csökkentését, illetve a hatásfok növelését akarták megoldani a kisebb lökettérfogatú motorok segítségével, és bár az átlag autóvásárló kétkedve nézett az 1,0-ás, 1,2-es, 1,4-es, stb. motorokra, mindenhol hallhattuk, hogy ezek is éppen olyan jók lesznek, mint nagyobb társaik.

Több helyen hirdették a szívómotorok korszakának végét a turbó terjedését, a downsizing korszakot látva.

Akik idegenkedtek tőlük, azoknak elmondták, hogy rendszeres karbantartás mellett pontosan olyan jól, és olyan sokáig működnek megbízhatóan, mint a hagyományos motorok, csak kicsit kényesebbek, és több odafigyelést igényelnek.

De nézzük is meg, miről szólt ez a forradalmi újítás!

Mi az a turbó?

Foglaljuk össze röviden: az turbófeltöltésnek köszönhetően az égés hatásfokát növeljük, és ezzel nagyobb teljesítményre bírjuk a motort.

A mechanikus szerkezet gyakorlatilag két turbinát foglal magába: az egyiket a kipufogógáz hajtja meg, amitől forgásnak indul a vele egy tengelyen lévő másik turbina.

Ez utóbbinak a feladata, hogy külső levegőt szívjon be, ami majd lehűtve és sűrítve a motor égésterébe jut, és így elméletileg már el is értük a jobb hatásfokot.

A turbófeltöltő tehát egy viszonylag egyszerűen működő eszköz, aminek köszönhetően a nagy szívómotorokat akár kisebb, turbós motorokra is lehet cserélni, hiszen ugyanazt a teljesítményt tudják biztosítani ők is.

Legalábbis papíron, a mérnökök asztalán.

Miért tűnik akkor el?

Forrás: paultan.org

Ha ugyanis ez valóban tökéletesen működne, akkor nem kéne most arról beszámolnunk, hogy mégis abbahagyják a gyártását, ugye?

A laboratóriumi tesztek remekül sikerültek: alacsony károsanyag kibocsátás mellett ugyanolyan hatékonysággal szerepeltek a kisebb lökettérfogatú, turbófeltöltős motorok, mint a hagyományosak.

A laboratórium azonban nem az utca.

A nem éppen életszerű, sőt kifejezetten kímélő körülményeket szimuláló kísérletek ugyanis a közelében sem jártak a valóságnak.

A mérések alapján a mindennapi használat során sokkal több szén-dioxid és nitrogén-oxid kerül a levegőbe a turbómotorok esetében is, mint a tesztek során, így pedig ebből a szempontból teljesen elveszítik létjogosultságukat.

Nem is olyan hatékony?

Amíg viszont erről nem tudtunk, addig is észrevehettük, hogy fogyasztás szempontjából sem olyan óriásiak az elért eredmények.

Az ígért csökkenéshez ugyanis nagyon oda kellett figyelni.

Csak azoknak jelent ugyanis kevesebb üzemanyagot a turbómotor, akik kiegyensúlyozottan, nyugodtan, lassan vezetnek, és nem lépnek rá nagyon a gázpedálra.

Ha ugyanis valaki padlógázzal hajt, akkor a sok beáramló levegő mellé több üzemanyagra is szükség lesz, és már nem is beszélhetünk semmiféle hatékonyságról.

Ha ehhez pedig hozzávesszük, hogy még kényesek is, pláne nem tűnnek jó megoldásnak: a szakértők például javasolják, hogy mindig adjunk időt a turbónak lehűlni, tehát kb. fél percig járassuk a motort a leállítás előtt.

Így nézve tehát se a környezetnek, se a tulajdonosnak nem jelentik azt a forradalmi megoldást a turbómotorok, mint amit a fejlesztők és gyártók ígértek nekünk.

Vissza a régi útra

Mostantól az emissziós teszteket közúti körülmények között fogják végezni, szóval mindegy, hogy a laborban a fékpadon hogyan szerepelnek az autók – a valós környezetre való hatás számít.

2019-re minden autónak meg kell felelnie a meghatározott károsanyag kibocsátási követelményeknek, és az autógyártók értenek a szóból: inkább leállnak a kisebb lökettérfogatú motorokkal.

Ez lenne a megoldás?

Nem éppen, hiszen most ugyanott maradtunk, ahol azelőtt voltunk – a nagyobb motorok ugyanúgy megnehezítik a szén-dioxid kibocsátás csökkentését, mint korábban tették.

Láttunk egy helyes utat, de kiderült róla, hogy mégsem az, ezért visszafordultunk, és keresünk tovább.

A híreket elnézve valószínűsíthető, hogy a jövőt az elektromos és hibrid autók jelenthetik, és bár a váltás még azért vára magára, érdemes ezekről is rendszeresen tájékozódnia azoknak, akik a későbbiekben majd autót akarnak vásárolni.

Jó tanács azoknak, akik most vásárolnak

Ezt a témát nem csak azért hoztuk fel, hogy a turbófeltöltőket mutassuk be.

Teljesen normális, hogy egy cég életében legalább 10 olyan téma van, amivel naprakésznek kell lenni, és adott esetben az autózással kapcsolatos hírek nem tartoznak ezek közé.

Eljöhet viszont az idő, amikor a céges autókat le kell cserélni, és ekkor viszont minden információra szükség lehet, amit az elmúlt évek termeltek nekünk.

Öt éve például még mindenki áradozott a turbós autókról, amikkel „ki lehet cselezni” a környezetszennyezést, vagy a túl nagy üzemanyag fogyasztást, ma pedig látjuk, hogy ez korántsem fedi le a valóságot.

A mi tanácsunk, hogy mindenki vesse bele magát kicsit az autózással kapcsolatos legfrissebb hírekbe, és ne csak abból induljon ki, amit a különböző szalonok honlapjain talál – hiszen ez a döntés újabb hosszú éveket határozhat meg.